Mindfulness gyakorlása: minőség, nem mennyiség

Elménk a folyóhoz hasonlatos, számtalan gondolat és érzés áramlik benne. Segíthet, ha időről időre elmondunk egy gáthát, egy rövid versikét, hogy emlékeztessük magunkat arra, mi is történik éppen. Amikor elménket a gáthára összpontosítjuk, abban a pillanatban gáthá az elménk. A gáthá egy fél pillanatra, tíz másodpercre vagy egy percre betölti az elménket, aztán kicsit lejjebb a folyón követ-kezhet egy másik gáthá. A csendben elköltött étkezésekkor elmondok magamban egy gáthát, majd eszek valamit. Amikor a tányérom kiürült, elmondok egy másikat, és iszom egy csésze teát. Tegyük fel, hagy van egyórányi ülőmeditáció, azután öt óra nem-ülés, majd további három óra ülő, intenzív meditáció. Milyen kapcsolatban áll a gyakorlás ideje a nem-gyakorláséval, a gyakorló elme a nem-gyakorlóval?

Az ülés olyan, mint egy gáthá, egy hosszú, csendes gáthá. (Vagy talán nem is olyan csendes.) Itt most elsősorban a gáthá hatása érdekel a nem-gáthá tudatállapotra. Egy autóvezetőnek időről időre jelzésekre van szüksége, hogy azok mutassák neki az utat. A jelzés és az Út egyek, mivel nemcsak ott látjuk a jelzést, ahol van, hanem egészen a következő jelzésig.

Nincs különbség a jelzések és az út között. Ez az, amit tennünk kell a gáthák és az ülés gyakorlása közben. A gáthák segítenek nekünk visszatérnünk önmagunkhoz, és amint egy gáthá véget ér, mi áramlunk tovább a folyóval. Ha nem ismerjük fel a gáthák és az életünk többi részének egységét, a jelzések és az út azonosságát, akkor olyan helyzetbe kerülünk, amit franciául cloisons etanches nak neveznek. Ez áthatolhatatlan falat jelent, amikor semmiféle kapcsolat nincs az elválasztott részek között. Nincs átjárhatóság.

Az elme gáthá és nem-gáthá állapota élesen elkülönül egymástól, ugyanúgy, mint az ülés és a nem-ülés.

Hogyan tudják a gáthák befolyásolni a nem-gáthá pillanatokat?

Hogyan képes az ülés áthatni a nem-ülés óráit?

Meg kell tanulnunk úgy gyakorolni, hogy egy gáthá, egypercnyi ülés áthassa a nap fennmaradó részét, egylépésnyi sétálómeditáció is hatással legyen a nap hátralévő idejére. Minden tettnek, minden gondolatnak hatása van. Minden ülésnek, minden sétának, minden mosolynak megvan a hatása a mindennapi életedre, és a többiek életére is. Erre kell alapoznunk a gyakorlást.

Tehát az ülés és a séta gyakorlása során a minőségre kell figyelnünk, nem a mennyiségre. Értelmesen kell gyakorolnunk, és a körülményeinknek megfelelő gyakorlási módot kell kialakítanunk.

Szeretnék elmesélni egy történetet egy asszonyról, akinek gyakorlása abból áll, hogy Amitábha Buddha nevét mantrázza.

Nagyon elszánt, naponta háromszor egy órában, egy fából készült dob és egy csengő segítségével ismétli a „Namó Amitábha Buddha” mantrát. Amikor elér az ezerhez, meghívja a csengőt, hogy csengessen. Jóllehet már tíz éve csinálja ezt, de a személyisége még semmit sem változott. Ugyanolyan rosszindulatú, és egyfolytában kiabál az emberekkel. Egyik barátja meg akarta leckéztetni, így hát egyszer, amikor az asszony meggyújtotta a füstölőt, háromszor csengetni hívta a csengőt, és éppen kezdte volna mondani a mantrát. Ekkor a férfi odament a házhoz, és bekiáltott a kapun: — Nguyen asszony, Nguyen asszony!

Nguyen asszonyt ez nagyon bosszantotta mert ez volt a megszokott gyakorlási ideje. A férfi azonban csak állt a kapuban, és továbbra is az asszony nevét kiáltozta, aki így szólt magában: „Le kell küzdenem a haragomat úgyhogy nem veszek róla tudomást'', és folytatta tovább: „Namó Amitábha Buddha, Namó Amitábha Buddha”. A férfi tovább szólongatta, az asszony dühe pedig kezdett elhatalmasodni. Elszántan küzdött ellene, s törte a fejét: „Hagyjam abba a gyakorlást, és mondjam meg neki a magamét?", de tovább kántált és erősen koncentrált. Lángoló düh mardosta, ám továbbra is próbálta kántálni a: „Namó Amitábha Buddhát”. A férfi tudta ezt jól, és ő is tovább kiáltozta: Nguyen asszony! Nguyen asszony! Az asszony már nem bírta tovább, elhajította a csengőt és a dobot, kivágta az ajtót és a kapuhoz sietett.

Hogyan viselkedhetsz így? Miért ismételgeted százszor a nevemet? A férfi rámosolygott, és így válaszolt: Én csak tíz percig kiabáltam a nevedet, és már ilyen dühös vagy. Te meg tíz éve kiáltozod a Buddha nevét. Képzelheted, már milyen dühös lehet!

A lényeg nem az, hogy sokat csináljunk valamit, hanem hogy helyesen. Ha megfelelően végzitek, kedvesebbek, jobbak, megértőbbek és szeretetteljesebbek lesztek. Amikor az ülést vagy a sétát gyakoroljuk, a minőségre kell figyelnünk, nem a mennyiségre. Ha csak a mennyiség kedvéért gyakorlunk, nem sokban különbözünk Nguyen asszonytól. Azt hiszem, Nguyen asszony megtanulta a leckét, s attól kezdve jobban gyakorolt. 

 

 ~ részlet Thich Nhat Hahn könyvéből: "A béke légy te magad".

Fotó: By Garmi

 


Régebbi bejegyzések Új bejegyzés


Hozzászólok

Felhívjuk figyelmét, hogy a hozzászólás csak jóváhagyás után van közzétéve.